hírek-sport-aktualitások-vélemények
  • Hírek figyelése

Kellemes Karácsony Ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Remélhetőleg mindenkinek meghozza a Jézuska a várva várt eredményeket!


Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Simogatta a levegő, sütötte a nap, öreg lucfenyők, magas jegenyefenyők zúgtak körötte. De a kis fenyő nem örült igazából sem a napnak, sem a szélnek, sem a körötte epret szedő gyerekeknek, akik gyakran megpihentek mellette. Szíve egyetlen vágya az volt, hogy ő is nagyra nőjön, mint társai.
Eltelt egy esztendő , s a kis fenyő egy hajtással magasabb lett, aztán a következő évben még eggyel. A fenyőfák korát a hajtásaikból lehet megmondani.
- Meddig leszek még ilyen kicsi? Ó, ha akkora lehetnék, mint a többiek! - sóhajtotta vágyakozva.
Eljött az ősz, s a favágók is megjelentek. A legmagasabb fák közül kivágtak néhányat, lecsapkodták az ágaikat, szekérre tették és elvitték őket. Vajon hová?
Tavasszal a kis fenyő megkérdezte a fecskéktől és a gólyáktól:
- Ti annyit utaztok! Nem láttátok valahol a társaimat?
Egy öreg gólya bólintott:
- Amikor Egyiptomból útrakeltem, új hajókat láttam a tengeren. Pompás árbócaik voltak, finom fenyőillatot árasztottak. Alighanem a te társaid lehettek. De a köszönésem nem fogadták, magasan hordták a fejüket.
- Bárcsak nagyobb lennék, én is a tengert járhatnám! - sóvárgott a kis fenyő. - Vajon milyen lehet a tenger! Milyen lehet az utazás? Az idő haladt, s újra eljött a tél is. Karácsony táján favágók jelentek meg az erdőben, s a nagyra nőttek mellett fiatal fenyőket is kivágtak. Ágaikat nem csapkodták le, úgy szállították el őket. A mi kis fenyőnk kiváncsian töprengett:
- Hová viszik őket? Az egyikük kisebb volt nálam, mégis kiválasztották...Mi lesz velük? Hová vitte őket a szekér?
A verebek , akik szívesen pletykáltak bárkivel, rátelepedtek a kis fenyő ágaira, s egymás szavába vágva csiripelték:
- Mi tudjuk! A városban láttuk őket!
- Bekukucskáltunk az ablakon!
- Olyat te még csak nem is álmodtál! Gyönyörűek!
- Teliaggatták őket aranydíszekkel, mézeskaláccsal, s az ágaik hegyén gyertyák fénylenek!
- Aztán? Aztán mi történt velük? - kérdezte reszkető ágakkal a kis fenyőfa.
- Azt már nem tudjuk. Többet nem láttunk! - csiripelték a verebek.
A kis fenyő továbbszőtte magában a történetet a fényességes, feldíszített fenyők életéről. S egyre türelmetlenebbül vágyakozott, hogy egyszer őrá is sor kerüljön, hogy favágók jöjjenek érte, hogy földíszítve egy szoba közepén állhasson...
- Örülj nekünk, hiszen veled vagyunk, szeretünk téged! - kérte a napsugár meg a levegő. - Örülj, hogy itt élsz Isten szabadege alatt. De a kis fenyő nem tudott örülni nekik. Nem is figyelt a körülötte lévőkre, csak vágyakozott, sóvárgott. Minden erejével nőni akart, hogy elkerülhessen az erdőből az emberek világába: árbócnak egy hajóra a tengeren, vagy földíszítve egy lakásba.
Aztán eljött a karácsony, amikor őrá is sor került. Favágók álltak meg mellette, szakértő szemmel nézegették, aztán munkához láttak. Fölemelték a fejszéjüket. - Kínzó fájdalmat érzett a fenyő, s aléltan zuhant le a földre. Ó, most nem tudott a fényes díszekre gondolni, csak arra, hogy el kell válnia a helytől, ahol felnőtt, s el kell hagynia társait, a madárkákat meg a virágokat, akik kicsi korától körötte voltak.
Az utazás sem volt kellemes. Jóformán csak akkor tért magához, amikor két libériás inas egy tágas terembe vitte. A falakon arcképek függtek, a cserépkályha mellett hintaszékek, selyem huzatú heverők álldogáltak, s hatalmas asztalok, hátukon sok-sok játékkal. A terem közepére állították, izgalmában remegve várta, hogy mi történik vele.
Inasok és fehérkötényes szobalányok léptek a szobába, s díszíteni kezdték. Cukorkákat, aranyozott almákat, diókat függesztettek fel ágaira. Piros, kék, fehér gyertyákat erősítettek gallyai hegyére. Zöld tűi között babák ringatóztak, fönn a csúcsán pedig egy nagy aranycsillag tündökölt. Szépségesen szép volt! Gyönyörködve, büszkén tartotta a gallyait.
- Ma este meggyújtjuk a gyertyákat! - mondták körülötte.
A fenyőfának belefájdult a kérge a nagy vágyakozásba, úgy várta az estét. Mi történik még este? Hogyan fokozódik a csoda, ez a szépség? Vajon meglátják-e társai, észreveszik-e a madarak őt majd fölséges pompájában? S a gyertyagyújtás után mi történik vele? Vajon gyökeret eresztve itt áll feldíszítve örökké, vagy még gyönyörűségesebb dolgok következnek?
Eljött az este. Meggyújtották a gyertyákat. Micsoda ragyogás! Csupa csillag tündökölt a tűlevelek között! A fenyőnek beleremegett minden ága a gyönyörűséges izgalomba. Az egyik gyertya le is perzselte a zöld tűit. A szobalányok meg ijedten oltották el a tüzet. Most már vigyáznia kellett, nehogy elfogja ismét a remegés. Pedig félt, szorongott, hogy el ne veszítse valamelyik gyönyörű ékességét: az aranyozott diókat, a fényes papírláncokat, az édességeket!
A szárnyasajtó hirtelen kitárult, s egy sereg gyerek rontott be, a fenyő már azt hitte, földöntik, olyan hevesek voltak. Mosolygó felnőttek követték őket nyugodt léptekkel. A kicsik némán gyönyörködtek egy darabig a fenyőben, aztán ujjongani és táncolni kezdtek. Boldogok voltak. Aztán fölágaskodtak, s apró kezecskéikkel leszedegették a fa kincseit: az ajándékokat, az ezüst- és aranypapírba burkolt finomságokat, az almákat, diókat. A fenyőre ügyet sem vetettek már. Majdnem feldöntötték a nagy ugrálásban.
- Mi lesz velem? Mit akarnak? - töprengett a fa.
Aztán a gyertyák csonkig égtek, s eloltották őket. Egy alacsony kövér embert a fenyőfa alá ültettek, s mesélni kezdett a gyerekeknek. Együgyű Jankóról szólt a meséje, aki lebucskázott a grádicson, aztán becsületet nyert, s elvette feleségül a királykisasszonyt. A kicsik kérték, hogy Mákszem Matyiról is meséljen még a kövér ember, de már késő volt, aludni küldték őket, nem teljesült a kívánságuk.
A fenyőfa nem tudott aludni. Egész éjjel virrasztott. A mesén töprengett, s az embereken, mindazon, ami vele történt. Úgy gondolta, ha egyszer ő is lebucskázik a grádicson, ő is királykisasszonyt kap feleségül. A nagy töprengésben észre sem vette, hogy újra reggel lett. Újra inasok és szolgák léptek melléje. Azt hitte, újra feldíszítik, de nem ez történt. Megfogták, s fölvonszolták a lépcsőn a padlásra, s ott egy elhagyott pókhálós sarokba állították.
- Mit csináljak ebbben a sötét zugban? - suttogta elkeseredve.
Napok teltek, napok múltak, s őrá ügyet sem vetett senki.
- Kinn tél van, fagyos föld. Biztosan a tavaszt várják, és akkor újra elültetnek - reménykedett. - Csak ne lennék olyan nagyon egyedül! - sóhajtotta.
- Cin-cin!- merészkedett elő egy kisegér, aztán a többiek is előbújtak. A fenyő ágai közé surrantak, s körülszimatolták. Kíváncsiak voltak, faggatták, kiféle-miféle szerzet ő, honnan jött.
A fenyő mesélt nekik az erdőről, a napsugárról, a madarakról. Elmesélte az addigi életét.
- De boldog lehettél! - cincogták áhitatosan az egerek. - Majdnem olyan jó lehetett ott az erdőben, mint az éléskamrában!
A fenyő már egészen másképp gondolt eddigi életére: megsajdult a szíve. Most kezdte sejteni, mennyire szép volt szabadon élni a társai között, a madarak, bokrok, virágok kedves társaságában. Aztán mesélt az egereknek a karácsonyestéről, mikor őt a terem közepére állították, s gyönyörűen földíszítették. Mesélt Együgyű Jankóról is, akiről a kövér embertől hallott. Az egerek szájtátva , áhítatosan hallgatták a történeteit.
A padlás zugaiból két patkány is előmerészkedett, s beültek az egerek közé, a fenyő meséit hallgatni. Újabb meg újabb történeteket követeltek tőle, de ő nem tudott mást mondani, hiszen csak ennyit ismert a világból.
- Nyomorúságos mese ez! - legyintettek a patkányok, s otthagyták. Lassan elmaradoztak a kisegerek is. Nem volt már senki, aki meghallgassa, akivel beszélgessen.
- Mikor leszek újra boldog?- sóhajtotta a fa.
Egy reggel emberek jöttek a padlásra, félretolták a ládákat, s egy szolga levonszolta az udvarra. Nem mondhatni, hogy szelíden bánt vele, durva és nemtörődöm volt minden mozdulata. Mégis ujjongott a fenyőfa lelke, mert amikor levonszolták a lépcsőről, megérezte az üde levegőt, a simogató napsugarat, látta a kertben viruló rózsákat, a cikázó fecskéket.
- De jó élni! - örvendezett, s nyújtózkodott egyet, de jaj, megsárgult és elszáradt minden tűlevele, minden mozdulatára fáradtan peregtek le a földre.
Csalán és gaz között hevert az udvar sarkában. Hajdani pompájából, szépséges büszke tűleveleiből nem maradt már semmi. Csak a csúcsán tündöklött a karácsonyesti aranycsillag. Az udvaron gyerekek játszottak. A legkisebb arrafelé szaladt, ahol a fenyő hevert, és fölkiáltott:
- Nézzétek, mit találtam ezen a csúnya, vén karácsonyfán! - azzal leszakította a fáról a csillagot. A száraz ágak reccsenve jajdultak, amikor a kisfiú vigyázatlanul rájuk lépett, a csontjukat törte.
A fenyőfa elnézte a virágzó kertet, s szégyenkezve nézett végig magán. Szeretett volna visszabújni a sötét padlás zugába, hogy ne is lássa senki csúfságát, hervadását. Aztán az erdőre gondolt, az ifjúságára, a karácsonyestére, a kisegerekre, akik gyönyörűséggel hallgatták meséit.
- Elmúlt minden! - szorította össze szívét a fájdalom. - Miért is nem örültem mindennek akkor, amikor még volt? Most már késő! Késő, késő!
Jött egy fejszés ember, s tűzifává aprította a fenyőt. Jókora nyaláb lett belőle. Tűzre vetették, recsegve-ropogva égtek a gallyak. Minden kis ága újra emlékezett, mielőtt elemésztették volna a lángok. Még egy utolsót jajdult minden kis darabja, aztán csönd lett. Egy marék hamu maradt belőle.
A gyerekek tovább játszottak az udvaron. A kisfiú mellére tűzte az aranycsillagot, a fenyőfa legszebb ékességét. Hol volt már a karácsony este? Vége volt már régen annak, s vége a fának, vége a mesének is. Vége, vége - minden mesének ez a vége.
 
Átdolgozta: Csorba Piroska
írta: jazsoli5, 2008. júl. 22. 7:37 - címkék: mese és kategóriák: Karácsonyi mesék,történetek - még nincsenek kommentek

A védő felhívta Puyolt és Xavit, és nem érti az UEFA büntetését a kiállítások miatt

Ramos: Ne mondják, hogy szét akartam aprítani Messit!

Sergio Ramos, a Real Madrid védője arra kérte klubja vezetőit, hogy nyilatkozhasson az újságíróknak az el clásicón történtekről, és a védő a sajtótájékoztatón elmondta, nem akart sérülést okozni Lionel Messinek, és már beszélt Carles Puyollal és Xavival.

Ramos Puyolnak is nekiment (Fotók: Action Images)

Xabi Alonso rövid meccs utáni értékelése után Sergio Ramos beszélt először a Real Madrid játékosai közül az 5–0-ra elbukott el clásico után. A védő nem érti, hogy miért foglalkozik mindenki a Lionel Messi elleni szabálytalanságával.

„Annak ellenére, amit hallani lehet, rosszul érzem magam. Egy belépő miatt nem kellene azt hallanom állandóan, hogy szét akartam aprítani Messit. Senki sem állíthatja, hogy a karrierem alatt bárkinek sérülést okoztam. Messi nagyon gyors futballista, én pedig hibáztam, de nem akartam sérülést okozni. Senki sem lép pályára ilyen céllal, legyen szó az én csapatomról vagy a riválisról" – mondta Ramos.
„Tőlem mindenki sokkal többet vár. Voltak más csaták is, mint Valdésé és Ronaldóé, vagy Pepéé és Puyolé. Láttam a visszajátszásokat, és a cipőmmel el sem találtam Messit, csak a bokámmal, Lass nagyobbat kapott nála. Nem vagyok büszke arra, amit a meccsen csináltam, de rengeteg más szabálytalanság történt még, mégis mindenki erről beszél" – tette hozzá a védő, aki elmondta, bocsánatot kért Carles Puyoltól, akit meglökött.
„Vannak gesztusok, amelyek nagyon rosszul esnek, ha az ember a vesztes csapat tagja – mondta Ramos Gerard Piqué mutogatásáról. – Mindenki felelős a saját tetteiért, és nem szabad elfelejteni, hogy a futballban sok minden megváltozhat egyik pillanatról a másikra. Volt egy kis összezördülésem Puyollal és Xavival, de az első dolgom az volt, hogy másnap felhívtam őket, mivel a barátaim a válogatottban. De mindenki szabadon azt tehet, amit akar."
Ramos elárulta, a klub döntése volt, hogy a játékosok közül csak Xabi Alonso nyilatkozzon az el clásico után, mivel felfokozott idegállapotban meggondolatlan dolgokat mondhattak volna az újságíróknak. A védő hozzátette, nem érzi jogosnak az UEFA büntetését a BL-ben történtek miatt, és jól teszi a Real, ha fellebbez a döntés ellen, amelyet az Ajax elleni meccsen történtek miatt hozott az európai szövetség, amikor Ramos és Xabi Alonso kiprovokálta második sárga lapját.
Ramos elmondta, „a Real Madrid történetében voltak szép és rossz pillanatok, de a klub mindig továbblépett. Még nem veszett el a bajnoki cím, csak három pont. A Barcelona nagyszerű meccset játszott, gratulálni kell neki, nekünk pedig semmi nem jött össze."
RAMOS KIÁLLÍTÁSA




A spanyol válogatott védő (balra) piros lapot kapott ámokfutása után

forrás: NSO

Az ukránok akár már most bebiztosíthatják a továbbjutásukat, a hajdúságiak első pontjukra hajtanak

Metaliszt Harkiv-Debrecen - ÉLŐ!

A labdarúgó Európa-liga csoportkörének 5. fordulójában a pont nélkül álló Debrecen Harkivban, az ukrán Metaliszt otthonában lép pályára (19.00, tv: Story Tv4). A találkozót a Nemzeti Sport Online-on hagyományos online-tudósításban, és folyamatosan frissülő, élőképes cikkben is figyelemmel követheti!
A DVSC-játékosok (pirosban) annak tudatában lépnek pályára Harkivban, hogy pontszerzésük bravúrszámba menne
(Fotó: Mirkó István, NS-archív)
A MÉRKŐZÉS ONLINE-TUDÓSÍTÁSÁT ITT ÉRHETI EL!
A hétpontos Harkiv akár már most bebiztosíthatja továbbjutását – ehhez azonban arra is szüksége lenne, hogy a holland PSV ellen pályára lépő olasz Sampdoria nála kevesebb pontot szerezzen a játéknapon –, ellenben Herczeg András együttese továbbra is első pontjáért küzd, illetve megpróbálhat revánsot venni az első mérkőzésen, Budapesten elszenvedett 5–0-s, kiütéses vereségért.
Elkezdődött a mérkőzés!
A MÉRKŐZÉS ONLINE-TUDÓSÍTÁSÁT ITT ÉRHETI EL!  
A KEZDŐCSAPATOK
Metaliszt: Sztarcev – Villagra, Obradovics, Gueye, Psenyicsnyih – Bordian, Valjajev, Edmar – Oleinik, Devics, Cleiton. Vezetőedző: Miron Markevics
Debrecen: Malinauskas – Bernáth, Simac, Mijadinoszki, Laczkó – Varga J., Kiss Z. – Bódi, Szakály, Czvitkovics – Kabát. Klubmenedzser: Herczeg András
A Metaliszt–Debrecen találkozót a Story Tv4 élőben közvetíti szerdán 19 órától!

Balzsay csak az első menetben volt görcsös

Balzsay Károly a negyedik menetben, K.O.-val legyőzte a szerb Misa Nikolicsot az Universum hamburgi bokszgáláján.
Balzsay idei második meccsét is megnyerte (Fotó: Hegedüs Gábor - archív)
A péntek esti összecsapáson a magyar öklöző a negyedik menetben, egy bal felütéssel vetett véget a küzdelemnek. A mérkőzést eredetileg hatmenetesre tervezték.
„Az első menetben kimondottan görcsös voltam, nagyot akartam ütni. A másodikban egy jobbhoroggal sikerült leütnöm az ellenfelem, a mérkőzésvezető ekkor még nem számolta ki. Ennek örültem, mert így több időt tölthettem a ringben. Aztán a negyedik menetben egy balfelütésem betalált a máj tájékán, ez nagyon fájhatott Nikolicsnak, a bíró ki is hirdette a K.O.-t. Jobban bokszoltam, mint a nyáron, de nem vagyok magammal százszázalékosan elégedett" – nyilatkozta Balzsay Károly az összecsapás után a Nemzeti Sport Online-nak. 
„Az is igaz, hogy most felszabadultabb vagyok, sikerült még egy lépcsőfokot megtennem a visszatérés során" – tette hozzá.
A korábbi világbajnok Balzsay, aki immár 23 győzelemnél tart a profik között, tavalyi két veresége után először idén júliusban bokszolt, akkor az ötödik menetben kiütötte a francia Aziz Daarit.

Erdei Zsolt az Atlantic Cityben aratott győzelme után a Nemzeti Sport kérdésére elmondta, nem teljesen elégedett a Samson Onyango ellen mutatott teljesítményével, levonja a szükséges következtetéseket, és legközelebb már hibátlan produkciót nyújt.
Erdei Zsolt hálás az amerikai magyaroknak a lelkes szurkolásért (Fotók: Erdei Zsolt Menedzsment)
– Elégedett?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy maximálisan az vagyok. Mindig magamból indulok ki, mindig látok hibákat, most is láttam, ha pedig hibákat találok a bokszomban, nem lehetek elégedett.
– Milyen hibákra gondol?
Nem voltam elég pontos, a balegyeneseim sem úgy pattogtak, ahogyan azt korábban megszokhatták tőlem. Sajnos a kenyai sem nyújtott biztos célpontot, a nyeklő-nyakló mozgása miatt nehéz volt eltalálni, és ha fejen meg is fogtam, inkább a kőkemény homlokát trafáltam el, nem pedig valamelyik kiütési pontot.
– Meglepte a végeredmény, hogy az egyik pontozó egy menetet Onyangónak adott?
Meg. Azt gondolom, volt annyira meggyőző a fölényem, hogy mindhárom bírónál elvigyem az összes menetet. Az egyik pontozó talán azért adott oda egy felvonást Onyangónak, hogy ne legyen annyira nagy a fölényem.
– Melyik menetekkel volt elégedett?
A negyedikkel és a nyolcadikkal biztosan. Sajnálom, hogy nem tudtam rendesen megfogni Onyangót, de úgy éreztem, ezen az estén kalapáccsal sem tudom leütni a Kalapácsot.
– Mit szólt az amerikai magyarok szurkolásához?
– Ezt leírni, elmesélni nagyon nehéz, vagy inkább lehetetlen. Olyan érzésem volt, mintha otthon bokszoltam volna. Nem tudok eléggé hálás lenni azoknak, akik kijöttek a csarnokba, és azoknak, akik lehetővé tették, hogy itt bokszoljak.
MADÁR PONTOZÁSOS SIKERE
 
   

A TÉMÁRÓL BŐVEBBEN IS OLVASHATNAK A NEMZETI SPORT HÉTFŐN MEGJELENŐ SZÁMÁBAN.
Bár Madár nem teljesen elégedett, győzelméhez nem férhetett kétség
Az interjú vagy annak bármely részletének újraközlése csak a forrás pontos feltüntetésével és élő linkes hivatkozással megengedett.
forrás: NSO MONCZ ATTILA

A kaposvári támadó két góllal és egy gólpasszal járult hozzá a Győri ETO 3–0-s legyőzéséhez

Magabiztos Rákóczi-siker Oláh vezetésével

A labdarúgó NB I 15. fordulójának nyitó mérkőzésén a Kaposvári Rákóczi a két gólig és egy gólpasszig (ez utóbbiból Pedro talált be) jutó Oláh Lóránt vezetésével hazai pályán 3–0-ra legyőzte a továbbra is szenvedő Győri ETO-t. Sikerével a kaposvári csapat feljött a 4. helyre a táblázaton.
Oláh ellen ezúttal nem volt ellenszere a Győrnek (Fotó: Korponai Tamás)
Bár az első lehetőség a vendégek előtt adódott – Ganugrava bal oldali beadását követően Trajkovics 5 méteres, gyenge bal alsó sarokra tartó fejesét fogta Milinte –, a hazaiak hamar fölénybe kerültek, és már a 13. percben megszerezték a vezetést: Dzsavad jobb oldali beadását Oláh fejelte teljesen szabadon 5 méterről a bal felsőbe. (1–0)
A vezető gól után rövid időn belül újabb hazai próbálkozások borzolták a győri kedélyeket, ám Dzsavad 17 méteres ollózása, és Hegedűs hasonló távolságból leadott lövése is a léc fölé szállt.

Az első harminc perc elteltével aztán változott a játék képe, egyre többet próbálkoztak a vendégek, ám előbb Koltai lövését fogta Milinte, majd Völgyi távoli lökete kerülte el kevéssel a jobb felsőt, mielőtt Copa közel 30 méteres bombáját piszkálta ki a léc alól a hazaiak kapusa, így az utolsó öt percre egygólos hazai előnnyel érkeztek a csapatok.

A 40. percben Oláh szépen csapta be Eugene-t, majd 18-ról kevéssel a jobb alsó mellé lőtt, kis híján megszerezve így saját maga, és csapata második gólját, majd egy négy szögletből álló "sorozat" végén szabadult fel nagy nehezen a hazai kapu.

A félidő utolsó, óriási lehetősége Ceolin előtt adódott, ő azonban 15 méterről Milinte és a kapu mellett is ellőtt.

A második félidő hasonlóan indult mint az első, előbb egy győri lehetőség (Ji-Paraná távoli kísérletét tenyerelte oldalra Milinte, majd Pilibaitis próbálkozásába is belevetődött), majd az első negyed óra végén egy hazai gól...
Kulcsár indításával Oláh léphetett ki szabadon, ám ő Ceolinnal ellentétben 15 méterről, kissé balról eltalálta a kaput, Sztevanovicsnak nem volt esélye a bal alsóra tartó lövéssel szemben. (2–0)

Sőt! Még mindig nem jártunk a 60. percben, amikor már háromgólos különbséget mutatott az eredményjelző, Oláh ezúttal előkészítőként jeleskedett – bár a szándékosságot még a támadó sem ismerte el – , ami után Pedro 16 méterről lőtt a jobb alsóba. (3–0)

A vendégek a kapott gólok utáni sokkból nehezen éledeztek, és helyzetek helyett inkább csak szabálytalanságokkal jelentkeztek, míg a hazaiak, főleg a nagyon agilis Dzsavad révén továbbra sem hagytak fel a kapu veszélyeztetésével.

Az utolsó tíz percben a vendégek előbb Ji-Paraná indítása után Ceolin révén veszélyeztettek, majd Milinte hibáját követte kis híján szépítő találat, ám védőtársa a gólvonalról menteni tudott.

Újabb találatot a publikum azonban már nem láthatott, így a Kaposvár végül magabiztosan tartotta otthon a három pontot, sikerével pedig feljött a 4. helyre.
LABDARÚGÓ NB I
 15. FORDULÓ
 Kaposvári Rákóczi–Győri ETO 3–0 (Oláh 13., 57., Pedro 59.) 
AZ ÁLLÁS 
1. Videoton FC 14 9 3 2 30–16 +14  30
2. DVSC-TEVA 14 8 3 3 29–18 +11  27
3. ZTE FC 14 8 2 4 27–20 +7  26
4. Kaposvári Rákóczi 15 8 2 5 24–19 +5  26
5. Ferencvárosi TC 14 8 1 5 22–20 +2  25
6. Paksi FC 14 7 3 4 24–19 +5  24
7. Lombard Pápa Termál FC 14 7 1 6 25–22 +3  22
8. Budapest Honvéd 14 6 3 5 19–17 +2  21
9. Újpest FC 14 5 4 5 25–19 +6  19
10. MTK Budapest 14 5 3 6 18–21 –3  18
11. Győri ETO FC 15 4 5 6 17–19 –2  17
12. Vasas 14 5 1 8 22–29 –7  16
13. Kecskeméti TE-ERECO 14 5 9 24–34 –10  15
14. BFC Siófok 14 3 5 6 13–19 –6  14
15. Szombathelyi Haladás 14 2 4 8 16–23 –7  10
16. Szolnoki MÁV FC 14 2 2 10 9–29 –20  8

Az FTC vezetőedzője szerint ennél már játszottak jobban. Aczél szerint Kenesei hibázott

Prukner: végre a kapusunk is hozott fontos pontokat

Prukner László vezetőedző szerint ezúttal a kapusteljesítménynek (is) köszönhető, hogy a Ferencváros három ponttal gazdagodott a vasárnapi élvonalbeli bajnokin. Az ellenfél edzője, a Haladást irányító Aczél Zoltán elégedett játékosai teljesítményével, Kenesei Krisztián azonban hibát követett el, amikor a 2–1-re elveszített mérkőzés lefújása után kiállíttatta magát.
A Ferencváros nem játszott jól, de begyűjtötte a három pontot (Fotó: Thumbász Hédi)
„A győzelemért sohasem kell elnézést kérni, de tény, ennél sokkal jobban is játszottunk már, más kérdés, hogy sokszor ennek ellenére nem szereztünk egy fél pontot sem. Nem voltunk jók, de nyertünk, ez a fontos" – értékelt a Haladás ellen 2–1-re megnyert találkozót követően Prukner László, a Ferencváros vezetőedzője, aki egyetértett azzal, hogy a csapatjáték néha döcögött a mérkőzésen.
„Az egerszegi és a siófoki meccsünk még bennünk volt, emiatt kissé görcsösek voltak a játékosok. Nem volt meg a kellő higgadtság a befejezéseknél."
Az FTC-t irányító szakember Marko Ranilovic teljesítményét is értékelte. A Fradi már több pontot veszített a bajnokságban az aktuális kapusa kapitálisa hibája miatt, ezúttal azonban sokat köszönhetnek a fővárosi zöld-fehérek Ranilovicnak.
„Az volt a bajom eddig, hogy a kapusok nem hoztak pontot a csapatnak, szerencsére ezúttal Ranilovic sokat hozzátett ahhoz, hogy három ponttal gazdagodjunk" – tette hozzá Prukner.
A másik oldalt irányító Aczél Zoltánnak csapata teljesítménye miatt nem lenne oka a szomorkodásra, csak éppen a jó játék ezúttal nem párosult ponttal, pontokkal.
„Nem, nem vagyok az. Az Üllői úton is bátrak voltunk, támadni akartunk, voltak helyzeteink, sajnos, nem éltünk velük, és nagyon buta gólokat kaptunk" – mondta Aczél.
FERENCVÁROS–HALADÁS 2–1
 
Felvetődik a kérdés, hogy Marek Heinz bombája is „buta gólnak" nevezhető-e? A Haladás trénere szerint természetesen nem a cseh futballista bombáját kellett volna mindenképpen védeni, hanem előtte nem lett volna szabad hibáznia a csapatnak.
„A felezővonalnál szabadrúgást végzett el a Fradi, és senki sem állt a labda elé, pedig némi csibészséggel elkerültük volna, hogy az ellenfél gyorsan elindítsa a játékot. A második gólnál a szöglet után Maróti Bélának még csak fel sem kellett ugrania. Összességében a teljesítmény miatt nincs okom megszidni a játékosaimat" – tette hozzá a Haladás vezetőedzője, aki szerint Kenesei Krisztián butaságot csinált.
„Hibát követett el. Vége volt a meccsnek, tudnia kell, hogy rá óriási szüksége van a Haladásnak, márpedig az eltiltása nagy kárt okozhat nekünk."
Mint ismert, a Hali csatárát a mérkőzés lefújása után „jutalmazta" piros lappal Szabó Zsolt játékvezető.
 
14. FORDULÓ
Ferencváros–Haladás 2–1 (Heinz 40., Maróti 61., ill. Oross 83.) 
A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA
  1. Videoton FC 14 9 3 2 30–16 +14  30
  2. Debreceni VSC-TEVA 14 8 3 3 29–18 +11  27
  3. Zalaegerszegi TE FC 14 8 2 4 27–20 +7  26
  4. Ferencvárosi TC 14 8 1 5 22–20 +2  25
  5. Paksi FC 14 7 3 4 24–19 +5  24
  6. Kaposvári Rákóczi FC 14 7 2 5 21–19 +2  23
  7. Lombard Pápa Termál FC 14 7 1 6 25–22 +3  22
  8. Budapest Honvéd FC 14 6 3 5 19–17 +2  21
  9. Újpest FC 14 5 4 5 25–19 +6  19
10. MTK Budapest 14 5 3 6 18–21 –3  18
11. Győri ETO FC 14 4 5 5 17–16 +1  17
12. Vasas 14 5 1 8 22–29 –7  16
13. Kecskeméti TE-Ereco 14 5 9 24–34 –10  15
14. BFC Siófok 14 3 5 6 13–19 –6  14
15. Szombathelyi Haladásm FC 14 2 4 8 16–23 –7  10
16. Szolnoki MÁV FC 14 2 2 10   9–29 –20    8

14__Mikulas_Rallye_1

versenykiírás - LICENSZES

versenykiírás - AMATŐR

nevezési lap
(nevezési határidő: 2010. november 19.)

a_mikulasrol_kerdeztunk_1
Lakatos Robival, a 14.Mikulás Kupa rendezőjével beszélgettem a nevezési határidő utolsó hetében:

Mi az, ami ugyanaz és mik az újdonságok az idei futamon?
14. alkalommal rendezzük meg a Mikulás Kupát, ahol a cél, hogy egy olyan évadzáró versenyt rendezzünk, ahol mindenki jól érezi magát. Természetesen játszani csak komolyan érdemes, de a verseny és az indulók mezőnye már a korábbi években is bizonyította ezt.

Ami újdonság az idei évben - de remélhetőleg csak idén a lőterek nélkül -  hogy három olyan gyorsasági szakaszon kerül megrendezésre a verseny, ami így egybefűzve talán még sosem volt. 68 kilométer gyorsasági össztáv várja az indulókat.

Mennek a találgatások, vegyük ennek elejét... Milyen gyorsasági szakaszok lesznek?
Az első szakasz a Gyártelep - Sólyi erdő, ami egy 14 kilométeres gyorsasági. Úgy lettek kialakítva, hogy próbáltuk kivenni mindkét részéből a csiki-csukikat. Királyszentistvánból is hiányoznak a nagyon visszafordítós részek és a sólyi szakasz is mentes ezektől. Próbáltunk tempós, lobogós pályát kialakítani. Talán ez a legizgalmasabb szakasza a versenynek.

Aztán elmegy a mezőny Szentkirályszabadjára is, ahol a reptéren kint és bent is kanyarog a szakasz 12 kilométeren keresztül. Fontos elmondani, hogy nem teljesen egyezik meg a nyári, veszprémi verseny nyomvonalával. Többen mondták, hogy tetszett nekik, csak túl sok volt az aszfaltos rész. Ennek megfelelően  kurtítottunk 2 kilométert a betonos részből és reményeink szerint ez a gyors is élvezhető lesz a versenyzők és a nézők számára is.

A harmadik gyorsasági Vigántpetend lesz. A 7 kilométerből az első 6 aszfalton kanyarog, a vigántpetendi szerpentinen, majd Nagyvázsony előtt az utolsó kilométert már murván teszi meg a mezőny. Ez a gyorsasági azért került be a programba, mert szerettük volna, hogy a nagyon sok szervizidő helyett inkább autózzon valahol a mezőny és azt gondolom Vigántpetend nincs olyan messze a verseny központjától és tényleg egy látványos részen versenyezhetnek a párosok.

A szervizpark a tavalyi évnek megfelelően idén is a vasútállomás rakodó területén lesz kialakítva.

Én hiszek abban, hogy egy izgalmas, jó kis programot állítottunk össze és tényleg mindenki jól fogja majd érezni magát. Ezen dolgozunk!
a_mikulasrol_kerdeztunk_2

Továbbra is Licenszes és Amatőr versenyzők nevezését várjátok. Mi az arány? Van valami limit egyik, vagy másik kategóriában?
Az idén kikerült a kiírásból a létszámkorlátozás. Sajnos az idei év versenyeit látva magam sem gondolom, hogy a mezőny 'felfejlődik' 200 nevezés fölé. Mindenkit szeretettel várunk! Tavaly 60 körüli Licenszes volt és idén is körülbelül 150-160 nevezést tudunk elfogadni.

Milyen időt szeretnél?
Abba mindenki egyetért, hogy meleg és esős időt nem szeretnénk. A pályáknak egyértelműen a száraz, hideg idő lenne a legjobb és ugye sokan meg a hóért imádkoznak. Én kevésbé szeretném a havat, inkább egy kis szelet remélnék reggelre, hogy elvigye az esetleges ködöt.

Mit ajánlasz a nézőknek? Mely pontokon tudják nézni a versenyt?
Ahogy a korábbiakban is elmondtam a szakaszokat, egyértelmű a pályák ismeretében, hogy nagyon sok látványos, jól megközelíthető része lesz a versenynek. Minden gyorsasági szakaszon több ponton is látványos versenyt láthatnak majd a nézők, de szerintem a jól megszokott ITINER-edből majd mindenki megtalálja a magának legérdekesebbnek tartott részt.

Lesz belépődíj a nézők számára valamelyik szakaszon?
Az elmúlt években általában volt belépő - ha nem is minden szakaszon -  a Veszprém Rallyekon és a mikulás idején megrendezett versenyeken. Tudom, hogy ez nem túl népszerű dolog, de sajnos szükséges volt….Nagyon dolgozunk rajta, hogy idén ne legyen. Ha rendelkezésre áll a támogatói háttér, akkor nem szeretnénk belépőt szedni. Ha nem jönne össze, akkor elképzelhető, hogy lesz, de nem szeretnénk elrugaszkodott árakat kitalálni, 1000-1500 forintba fog kerülni egy napra, és nem egy adott területre, a belépő. Nem akarok mellébeszélni, de ebben a pillanatban tényleg nem tudom, hogy szükség lesz e erre, de ha mégis, akkor időben fogjuk kommunikálni!

A nevezési határidő most pénteken lesz.
Igen! Szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét erre, ne hagyják az utolsó pillanatra a nevezések leadását.

Mit lehet tudni a nevezőkről? Tudsz e valami csemegéről beszámolni? Én már hallottam WRC-ről…
Őszintén szólva nem szoktam naponta végignézni a beérkezett nevezéseket. Hallottam S2000-es autóval induló versenyzőről, talán Benik Balázs is újra rajthoz áll. Nem tudom, hogy Te milyen WRC-ről hallottál, de én talán egy másikról is… :)

Az elmúlt 3-4 évben nagyon színvonalas mezőny gyűlt össze és jól sikerültek a rendezvények is. Szeretnénk ezt a hagyományt megőrizni az idén is, hiszen ez érték a magyar rally számára és mi mindent elkövetünk azért, hogy jól sikerüljön az idei Mikulás Rallye is.
forrás: www.duen.hu

„Többen támadtak Cozmára” - Gulyást is meghallgatta a bíróság

Többen támadtak Marian Cozmára a Patrióta lokál előtt: egy ember szemben állt vele, mások pedig körülvették és ütöttek felé, majd hirtelen „Marian eldőlt" – ezt Gulyás Péter, az MKB Veszprém kézilabdázója vallotta hétfőn a Veszprém Megyei Bíróságon, a Cozma-ügyben gyilkossággal vádoltak tárgyalásán.
A Cozma-gyilkosság helyszíne (Fotó: Németh Ferenc, archív)

GULYÁS PÉTER VALLOMÁSA


Gulyás Péter elmondta, látta a betonon fekvő és mozdulatlan Marian Cozma véres pólóját, ám neki egy fekete pólós, bokszoló állásba helyezkedő férfira kellett koncentrálnia, mert az közelített felé és azt kiabálta: „gyertek, kértek még?" Gulyás Péter - vallomása szerint - hátat fordított a férfinak és futni kezdett, mert „nem keresi a bajt". Az utca elejénél azonban találkozott Ivan Pesic csapattárásával, akinek a nadrágja „tiszta vér volt", s megmutatta neki a kórház felé vezető utat -  vallotta Gulyás Pétert.
   
A tanácsvezető bíró ezután ismertette a tanú nyomozati vallomását, amelyben többek közt az szerepel, hogy egy ismerőse a Patrióta lokálban figyelmeztette: „menjünk innen, mert itt a vannak a Beéryék a cigányokkal és balhé lesz". Gulyás Péter vallomása szerint Beéryéket ismeri, s tudta, milyen hírük van, ők a szórakozóhelyeken „csinálják a balhét". (Beéry Iván Tamás és Beéry Csaba veszprémi testvérpár a Cozma-ügy csoportosan elkövetett garázdaság bűnperében vádlottak, míg az emberölési ügyben tanúként hallgatta ki őket a bíróság. Több tanú vallomása szerint ők javasolták 2009. február 8-án hajnalban az Enyingen szórakozó mintegy 25-30 tagú, többségében cigányokból álló társaságnak, hogy Veszprémben folytassák a szórakozást.)
   
Gulyás Péter a rendőrségi szembesítés során Németh Győző, másodrendű vádlottban vélte felfedezni a vele szemben bokszoló állásba helyezkedő és kiabáló férfit. Németh Győző ezt a nyomozati szembesítéskor és a hétfői tárgyaláson is tagadta.
   
A kézilabdázó elmondta, hogy a csapatot nagyon „megrendítette, megrázta" a bűneset, Marian Cozmát pedig úgy jellemezte, hogy "szeretett bulizni, szerette a lányokat, s egy barátságos, nagy gyerek volt".
    A kézilabdás emlékezete szerint menekülése közben azt hallotta mögötte kiáltozni, hogy "állja meg!" és "hozd a fegyvert!". Elmondta azt is, hogy Sztojka Iván harmadrendű vádlottat korábban már látta Veszprémben egy kávézóban, de a többi vádlott ismeretlen a számára.
LUSNYIKOVOT IS MEGHALLGATTÁK
   
Tanúként hallgatta ki a bíróság hétfőn – tolmács segítségével – Jevgenyij Lusnyikovot, az MKB Veszprém orosz kézilabdázóját is, aki közölte, hogy a korábban elmondottakhoz képest, „nem tud újat mondani". A bíró ismertette a sportoló nyomozati vallomását, amely szerint ő csak annyit látott a Patriótával közös épületben lévő ír sörözőből, hogy sportoló társai - Marian Cozma, Zarko Sesum, Uros Vilovszki - rohannak kifelé és az utcán nagy a zaj. Kint azt látta, hogy Cozma körül bokszoló állásban álltak többen is, s egy pillanat múlva már a betonon feküdt mozdulatlanul a csapattársa. Öt-hat kopasz férfi pedig elrohant mellette, s beszálltak egy közelben lévő fekete terepjáróba - vallotta Lusnyikov.
   
Elmondta azt is, hogy Cozma fejét Ilyés Ferenc csapattársuk tartotta a kezében, s "Feri mentőkért kiáltozott". Felfigyelt Zarko Sesumra is, aki panaszkodott, hogy nagyon fáj a szeme - vallotta Lusnyikov. Vallomása szerint a támadóknál fegyvert, kést nem látott.
VÉDETT TANÚK VALLOMÁSA
Egy védett tanú szerint a „vérző fejű” vagy az „elálló fülű kopasz” szúrhatta le Marian Cozmát; az NN-1-es jelzésű tanú nyomozati vallomását a tanácsvezető bíró olvasta fel a Veszprém Megyei Bíróságon, a Cozma-ügyben emberöléssel vádoltak hétfői tárgyalásán.
A tanú kérte a rendőrségi vallomásának ismertetését, ugyanis – mint mondta – már nem tudja feleleveníteni a történteket. Az NN-1-es tanú (egy izmos, magas, 30 év körüli férfi) a rendőrségen azt vallotta, hogy a Patrióta lokál kijárati ajtajában állt, amikor a verekedés az utcán lezajlott, s ő azt látta, hogy Marian Cozmával szemben egy „vérző fejű” és egy „elálló fülű kopasz cigány férfi" állt, és verekedtek a sportolóval. A tanú később - a rendőrségen elé terjesztett fotók alapján - a „vérző fejűben" Raffael Sándor első rendű vádlottat, az „elálló fülűben" pedig Sztojka Iván harmadrendű vádlottat vélte felfedezni.
   
A tanú nyomozati vallomása szerint Marian Cozma egy támadóját eltalálta egy ütéssel, az hanyatt esett (emlékezete szerint az „elálló fülű" volt), majd Cozma egy kaszáló mozdulatot tett a kezével, ám ezután a szívéhez kapott, és összecsuklott. A tanú szerint Ilyés Ferenc kézilabdázó kapta el Cozmát, és fektette le a földre, majd azt kiabálta: „ne bántsátok, hagyjátok". A tanú úgy vallott a rendőrségen, hogy szerinte csak a „vérző fejű" vagy az "elálló fülű" szúrhatta le a sportolót.    
Az NN-1-es tanú azt is vallotta, hogy a szúrást nem látta, és kést sem látott senkinél sem. Viszont hallotta, hogy az „elálló fülű kopasz" azt kiabálja: „na, most gyertek, köcsögök", majd belerúgott a földön fekvő Cozmába, és elrohant.
   
A tanúnak a tárgyaláson a vádlottak közül senki sem volt ismerős, nem ismerte fel Raffael Sándorban a „vérző fejűt" és Sztojka Ivánban sem az „elálló fülűt", illetve többször is ellentmondásba keveredett – védői kérdésekre adott válaszaiban – a rendőrségi vallomásával.
Nem tudott választ adni például arra a védői kérdésre, hogy miért emlékezett a bűneset után fél évvel - novemberi  kihallgatásakor - sokkal alaposabban a történtekre, mint első kihallgatásakor, amely mindjárt a gyilkosság napjának délutánján történt. A hétfői tárgyaláson azt is megjegyezte, hogy nem is látta verekedni a „vérző fejűt". „Most így emlékszem" – mondta.
Az NN-2-es jelzésű védett tanú (középtermetű, vékony testalkatú, 25-28 év körüli férfi) vallomást tett a bíróságon, s elmondta: Gulyás Péterrel, az MKB Veszprém kézilabdázójával beszélgetett a Patrióta lokállal szomszédos ír sörözőben, amikor valaki beszólt nekik, hogy „menjetek el, mert balhé lesz". Azt látta még, hogy a kijáratnál Ilyés Ferenc „két kopasz cigánnyal" beszélt. Kint a lokál előtt arra lett figyelmes, hogy „hirtelen balhé lett", s látta Marian Cozmát elzuhanni, a feje „nagyot szólt" a betonon. Körülötte emberek ugráltak - mondta. Az NN-2-es tanú vallomása szerint valaki azt kiáltotta: „hozzátok a pisztolyt". 
A tárgyalás kedden újabb tanúk meghallgatásával folytatódik.
Marian Cozmát, az MKB Veszprém és a román kézilabda-válogatott tagját 2009. február 8-án hajnalban  gyilkolták meg a veszprémi Patrióta lokál előtt. A segítségére siető sporttársait, a szerb Zarko Sesumot és a horvát Ivan Pesicet, életveszélyesen megsebesítették. Az emberölés ügyében hét ember ellen emeltek vádat.
MTI 

Erdei riválisa félt a veréstől, ezért lefeküdt

Hét évvel ezelőtt ilyenkor Erdei Zsolt ugyanolyan nagy dobásra készült, mint manapság. Igaz, a beígért vb-meccsnek akkor már volt időpontja (január 17.), míg ezúttal csak annyit tudni, hogy ha szombaton Atlantic Cityben megveri kenyai ellenfelét, megnyílhatnak előtte az amerikai bokszelit kapui. 2003 novemberében egy algériai születésű franciával bunyózott, pontosabban csak akart volna, mert az kerülte a konfliktust...
Erdei Zsolttól megijedt ellenfele (Fotó: Czagány Balázs – archív)
Egyetlen addigi felhozó mérkőzése sem tűnt olyan fontosnak Erdei Zsolt (17–0, 12 K.O.–T.K.O.) életében, mint a 2003. november 15-i. Tudnivaló volt: ha Madár sikerrel veszi az algériai születésű, de francia színekben bokszoló Ramdane Serdjane (14–11–1, 5) elleni, nyolc menetre tervezett bayreuthi ütközetet, már csak egyetlen „igen" (helyesebben: ja) szócskán múlik, hogy a következő esztendő januárjának közepén megmérkőzhessen Julio César Gonzálezzel a WBO (Bokszvilágszervezet) világbajnoki övéért.
A Budapest Sportarénába tervezett rendezvényre szinte mindenki az áldását adta (ekkor már csupán Németországból hiányzott a megerősítés), így ha Erdei meggyőző produkcióval veri meg arab riválisát, várni lehetett, hogy az utolsó kérdőjelek is eltűnnek.
Persze az est magyar főszereplője figyelmeztetett. „Most még csak Serdjane-ra szabad összpontosítanom. Foglalkoztatni persze foglalkoztat a González elleni összecsapás, még ha nem is tudatosan erre figyelek. Az én agyamban egyelőre kizárólag a francia bunyós elleni mérkőzésem van. A pénteki mérlegelésen végre láthattam őt, így most már jobban érzem magam, mert tudom, kivel bokszolok, hogyan néz ki.
Hogy mi róla az első benyomásom? Fél fejjel magasabb nálam, és ez teljességgel szokatlan. Az egy fejet szoktam meg... Komolyra fordítva a szót, Serdjane nem egy izompacsirta, de elég erőteljesnek tűnik, simán kinézem belőle, hogy jön előre, folyamatosan üt-vág, ahogyan terjesztik róla. Oda kell figyelnem, higgadtan, nyugodtan próbálok meg bunyózni. A legfontosabb, hogy nyerjek, természetesen nagyobb sérülés nélkül" – tette hozzá Erdei.
Madár könnyedén, erőlködés nélkül hozta a súlyát, a 78.5 kilogramm ideális volt számára. „Furcsa, korábban rendre megszenvedtem a súlyommal, most viszont gördülékenyen ment minden. Eddig a mérlegelés után mindig visszamentem a szállodába, ettem-ittam eleget, ezúttal azonban elég volt egy szendvics és két pohár folyadék. Máskor ilyenkor már bőven az egy liter felett jártam... Nem tudom, mi az oka a változásnak, de higgye el, nem bánom, hogy így alakult" – mondta az NS tudósítójának a WBO interkontinentális bajnoka.
Még egy – ugyanakkor kevésbé örvendetes – furcsaság is akadt erre a találkozóra készülve: a piros sarokban Fritz Sdunek helyett Michael Timm állt, hogy adott esetben ő adja a taktikai utasításokat az Universum Box-Promotion öklözőjének. Sdunek ekkor épp az Egyesült Államokban tréningezett a Klicsko fivérekkel, és egy felhozó meccs kedvéért nem repülte át ismét az óceánt.
Mint mindig, ismét előjöttek olyan pesszimisták is, akik azt mondták, a magyar öklöző nem bírja majd a feszültséget és a körvonalazódó világbajnoki címmérkőzése előtti utolsó lépcsőfokban valahogyan elbotlik, ő azonban esélyt sem adott Serdjane-nak és Bayreuthban besöpörte pályafutása tizennyolcadik győzelmét is a profik között.
Az ilyen összecsapásokról, mint ez volt, nehéz mit írni, elvégre még egy menetig sem tartott. Erdei alig egy perc után eltalálta a francia bordáját, aki padlóra került, a bíró pedig elkezdett számolni. Azért nem kellett egyből tízig eljutnia, mivel vetélytársa feltápászkodott és folytatta a küzdelmet. Néhány másodpercig... A következő rohamot ugyanis nem élte túl. Madár ugyan nagyobb ütést nem vitt be a fejére vagy a testére, ettől függetlenül Serdjane térdre hullott, kinézett az edzőjére, majd jelezte, neki ennyi volt a gála...
„Nem tehetek róla, hogy ilyen korán vége lett – sajnálkozott utóbb Erdei Zsolt. – Kicsit többet szerettem volna bokszolni. Amikor bementem a ringbe, az egyik szorítósegédem már mondta, neki úgy tűnik, ellenfelem nem akar bokszolni, és tele van a nadrágja. Sajnos ez érződött is... Az első leütésről még lehet azt mondani, hogy félig-meddig megfogtam, de a második padlózása előtt talán egyetlen valamirevaló találat sem érte. Színészkedés volt az egész. Sajnos az ilyen eseteket nem lehet kivédeni. Ki gondolta volna, hogy aki Veittel nyolc, Brancóval pedig hat menetet bokszolt, ennyire megijed és nem akar bunyózni..."
Madárnak ez volt a második elsőmenetes technikai T.K.O-ja: csak a legelső profi meccsén (2000. december 5-én Hamburgban Philip Houthooft ellen) kerekedett így felül, azóta ezt az esetet leszámítva sohasem! Kicsit túl könnyen jött a siker az ellenállást sem tanúsító, a „csatát" nagyobb ütés beszedése nélkül feladó francia ellen – annyira, hogy ez tulajdonképpen félig elvette a győzelem örömét.
– Az Universum vezetői mondták is, hogy gyorsan megkerestem a meccspénzt, nem kellett sokat kiadni magamból – elevenítette fel a történteket Erdei, miután egyet aludt rájuk. – Ha eltekintünk a másfél órás melegítéstől, akkor tényleg igazuk van. Csak ne kellett volna folyamatosan melegíteni... Először úgy volt, hogy a hatodik párban bokszolunk, aztán a hetedikben, majd a nyolcadikban. Végül a nyolc lett a megoldás, de előtte még egy rövid szünetet is beiktattak. Ettől függetlenül is csalódott vagyok, mert többet szerettem volna bokszolni, többet akartam mutatni. Szerettem volna, ha látják, hogy jó formában vagyok, hogy jól megy a bunyó, hogy jó a súlyom és így tovább.
– Ha a világbajnok González lesz a következő ellenfele, mennyire lehet jó felkészülési mérkőzésnek minősíteni a mostani párharcot?
– Ettől azért mindenki többet várt. Eredetileg nem felkészülési mérkőzésnek szántuk, benne volt a programomban. A másik, nagyobbik lehetőség csak ezután jött, a Serdjane elleni meccs sorsát azonban nem befolyásolta. Csak éppen kár, hogy így alakult.
Közben az Erdeit képviselő Dámosy Zsolt és stábja lassan már egy hetet várt az utolsó igenre, hogy hivatalosan is világgá kürtölhesse: védence január 17-én a Budapest Sportarénában megpróbálhatja elvenni a mexikói Julio César Gonzáleztől a WBO félnehézsúlyú világbajnoki övét.
Reménykedtek, hogy a ZDF igent mond az Universum Box-Promotion ajánlatára, hogy Dariusz Michalczewski legyőzőjének először Budapesten, Madár ellen kelljen kockára tennie a koronáját (a visszavonulási szándékát meggondoló lengyel számára a szabályzat nem engedélyezte az azonnali visszavágót – mint később Fabrice Tiozzo révén nyilvánvaló lett, egyáltalán nem kellett volna újra ringbe lépnie...).
Aztán 18-án egy telefonhívás szertefoszlatott mindent: a német televíziós társaság elutasította a fővárosi rendezvény ötletét. A menedzser elárulta, hogy Peter Hanraths, az Universum Box-Promotion gazdasági igazgatója a kezdet kezdetén azt mondta: a ZDF rábólint a González–Erdei csatára, ezzel nem kell foglalkoznia, csak hozza össze a budapesti gálát...
„Arról mindig is szó volt, hogy a ZDF-nek el kell jönnie Budapestre, be kell járnia a helyszínt, és utána kell véleményt mondania – fogalmazott Dámosy. – Ez azt jelenti, hogy csak akkor nem jöhetett volna össze a gála, ha a Sportaréna mint helyszín, vagy az RTL Klub technikai színvonala nem felelt volna meg neki. Ez mindkettő elég megmosolyogtató, a BS Európa egyik legmodernebb arénája, az RTL pedig eddig is nagyon magas színvonalon közvetített. Emberi számítás szerint tehát összeállt a kép, arról szó sem volt, hogy a ZDF Budapestet mint helyszínt nem fogadja el. Ez csak szép takarózás. Tartok tőle, hogy itt nem feltétlenül Budapest a gond..."
A főszereplőnek kiszemelt Erdei Zsolt sem örült túlságosan a hírnek, de a végletekig azért nem volt elkeseredve. Pedig az is felröppent, hogy egyáltalán ő lehet-e majd González kihívója. („Ha nem, akkor az egy hatalmas pofon lenne a menedzsmenttől Zsoltnak" – vélte a menedzser.)
Később aztán kiderült, hogy ekkora mértékű háttérbe szorításról azért nem volt szó, csak éppen Karlsruhéba vitték a gálát, a főmérkőzést pedig a helyi illetőségű Regina Halmich, a WIBF légsúlyú világbajnoknője vívta. Előtte jöhetett a minket érdeklő párharc.
Január 17-én aztán, noha nem az övé volt a főmeccs, Madár produkcióját az Universumnál is kettőzött figyelemmel kísérték – korábban veretlen bajnokának trónfosztása miatt revánsra vágyott a megtépázott tekintélyű hamburgi bokszistálló, amely a mi fiunktól várta, hogy visszaszerezze a majdnem tíz évig Michalczewski derekát ékesítő félnehézsúlyú övet.
Persze véletlenül sem ígérkezett könnyű ellenfélnek az összecsapásra remek mérleggel (35–1, 22) érkező González, hiszen nem akárkitől, hanem Roy Jones Juniortól kapott ki, és tőle is csak tizenkét menetben (az egy másik kérdés, hogy háromszor volt padlón, és az amerikai úgy játszott vele, mint macska az egérrel).
De hiába: a magyar kihívó az első perctől tökéletesen összpontosítva, a taktikát betartva bokszolt. Olyan Erdeit láthatott ekkor a közönség, akit már régen szeretett volna: egy tanári, az ökölvívás minden műfajában kimagaslót alkotó Erdeit, aki ha kellett, elhajolt, ha kellett, ütött, ha kellett, védekezett. Egyszerűen tökéletesen kontrollálta az eseményeket
Egy világbajnokot nem szoktak ennyire megverni tizenkét menetben. Sőt majdnem csak tizenegy lett belőle, az utolsó előtti felvonás végén ugyanis Madár valami csodás finist mutatott be, és ha van még néhány másodperc, González talán a padlón fejezi be. Így viszont lepontozták a mérkőzést: 118:110, 117:111, 118:110 – felettébb egyhangú adatok. A WBO új világbajnokát attól fogva Erdei Zsoltnak hívták – és bő öt évvel, 11 címvédéssel később sem azért adta át a helyét, mert bárki is megverte volna.
A cirkálósúlyú kirándulását követően (a WBC trónját szerezte meg átmenetileg a nála nagyobb termetű Giacobbe Fragomeni elleni hősies harc árán), valamint a menedzselését – s önmagát is... – leépítő Universummal való szakítása után, immár 31–0, 17-es mutatójával most nekivágott Amerikának, ahol még nagy kihívások is várhatnak rá.
Egyelőre azt reméljük, hogy 20-án Samson Onyango (20–6, 13) partner lesz egy valamivel hasznosabb és látványosabb „bemelegítésben", mint amilyenhez hét éve Serdjane „hozzásegítette"...


1933-ban e napon közölte a Nemzeti Sport, hogy a Svájci Labdarúgó-szövetség megóvta a FIFA-nál a Románia ellen 2:2-re végződő októberi berni világbajnoki selejtezőjét. A helvétek arra a szabályra hivatkoztak, amelynek értelmében keleti szomszédunk (egyébként nyolc magyarral a soraiban felálló) együttesének nem lett volna szabad szerepeltetnie Barátky Gyulát, aki még a folyó évben is a magyar nemzeti csapatban lépett pályára. Az NS mint érdekességet említette meg, hogy a svájci sajtó az óvás ellen volt: azt feszegették a lapok, miért nem óvott a szövetségük még a mérkőzés előtt, hiszen tudhattak a játékos bevetéséről. Végül ettől függetlenül a nemzetközi szövetség helyt adott a kérelemnek, 2:0-val a házigazdák javára írta az eredményt, így a románok már nem lehettek csoportelsők, hiszen 0 ponttal álltak, vagyis a hátralévő áprilisi találkozón hiába verték meg (egyébként 2:1-re) az egypontos Jugoszláviát, már nem érhették utol Svájcot, amelynek az adminisztratív döntés értelmében 3 egysége lett. Utóbbit egyedül a jugók foghatták volna meg, de ők meg ugye elbuktak Bukarestben... A helvétek aztán az olaszországi vb-n előbb felülmúlták Hollandiát, majd a negyeddöntőben – szintén 3:2-re – kikaptak a későbbi ezüstérmes Csehszlovákiától. Attól a csapattól, amely az első körben még a románokat intézte el 2:1-re – merthogy végül ők is ott lehettek a tornán. Mégpedig soraikban Iuliu Baratkyval, aki az előző ősszel nagy viharok közepette tért haza Nagyváradra a Crisana csapatához a Hungáriától, ahol egy év megszakítással összesen öt esztendőt töltött 1928 után, és egyszer-egyszer bajnokságot, kupát és KK-t is nyert a kék-fehérekkel. 1933-ban családi okokból – és nyilván egyéb megfontolások alapján (például hogy 23 évesen hadköteles román állampolgár volt) – visszaköltözött Váradra, ami nem ment könnyen, mert még a FIFA-t is be kellett vonni, hogy rendeződjék a régi és új klubja közötti kiadatási vita. Aztán, mint láttuk, már ott lehetett a '34-es vb-n, sőt majd a '38-ason is, és a 9 magyar válogatottsága után összesen 20-ig jutott román nemzeti színekben, sőt ott már gólt is rúgott, 13-at. A Crisanától három idényt követően Bukarestbe távozott a Rapidhoz, ahol hosszú időt eltöltve a szurkolók egyik bálványává vált (négy kupát is nyert velük), és még akkor is ott maradt, amikor 1940 és 1944 között szülőföldje, Nagyvárad visszakerült Magyarországhoz...
1973-ban e napon a Svéd Labdarúgó-szövetség élesen tiltakozott a FIFA-nál a máltai közönség „minősíthetetlen viselkedése" miatt. Északi vélemények szerint a szurkolók több ízben is megzavarták a két félnek a szigetországban játszott vb-selejtezőjét. A svéd jegyzék a máltai szövetség megbüntetését és stadionjuk betiltását követelte. Az történt ugyanis, hogy a magyarokat is magába foglaló csoport utolsó mérkőzésén a miniállam válogatottja – Bo Larsson hibáját kihasználva, Camilleri révén a 19. percben – váratlanul megszerezte első gólját a kvalifikáció során, és egyúttal a vezetést is. Az egyenetlen és kemény talajú pályával küszködő skandinávokban felrémlett az 1936-os berlini olimpia emléke, amikor megdöbbentő vereséget szenvedtek a „fürge  kis japánoktól" (számukra ez olyan sokk volt, mint nekünk 1924-ben Párizsban az „egyiptomi csapás"), hiszen két találattal kellett nyerniük, hogy kijussanak a németországi vb-re. Ebben még úgy is bíztak, hogy Málta a megelőző években a saját otthonában már csak ritkán kapott ki nagy különbséggel. Most viszont igen rövid időn belül beszedett két gólt is, azaz a vendégek fordítottak. Még a szünet sem jött el, amikor a 39. percben – egy hajszál híján értékesített hazai helyzet után – botrány tört ki a lelátón, kövek és üvegek repültek a pályára, mire a görög Kacorasz játékvezető felfüggesztette a meccset, az NDK-beli ellenőr pedig a játék végleges beszüntetésével fenyegette a rendezőket. Nyolc percig állt a játék, végül amikor továbbment, a bíró tévedésből öt perccel hamarabb lefújta az első félidőt. A másodikban aztán Málta Debono kapussal az élen magasan rácáfolt a papírformára, és kihúzta 2–1-es vereséggel a találkozót, ami azt jelentette, hogy ellenfelüknek pótselejtezőt kellett vívnia az – előző két (barátságos) fellépésükön, Angliától és az NSZK-tól összesen tizenegy gólt kapó, azaz elég rossz formában lévő – osztrákokkal (azt rögtön közölték a látogatók, hogy a kelleténél korábban lezáruló első játékrész matt nem óvnak). A mi együttesünk még júniusban elszállt, amikor a Népstadionban meg kellett volna vernünk Svédországot, ám Bicskei Bertalan egyetlen válogatott bevetésén Edström a 76. percben fejesével egyenlített, így csak 3–3 lett – gyengébb gólkülönbségünk miatt kiestünk, mégpedig veretlenül, mert a két nagy riválisunkkal oda-vissza döntetleneztünk (máshonnan nézve: Illovszky Rudolf kapitány csapata képtelen volt legalább egyszer is legyőzni valamelyiket....). Vetélytársaink pedig azonos módon plusz héttel zártak, és mivel akkoriban még nem számított sem a több lőtt gól (e téren Svédország volt jobb: 15–8 vs. 14–7), sem az egymás elleni eredmények (ez pedig Ausztria javára szólt: 2–0 vs. 2–3), november 27-én a semleges Gelsenkirchenben playoff-meccset rendeztek, amelyet 2–1-re a svédek nyertek meg, azaz végül is megúszták a máltai „botlást". És hogy milyen jó csapatról van szó: a vb-n összesen kétszer kaptak ki – a győztes nyugatnémetektől és a bronzérmes lengyelektől, miközben a döntős hollandoktól nem! –, s a roppant előkelő ötödik helyen értek célba!
B. G. 

Dzsudzsákék a külföldi megfigyelőknek is bizonyítottak

A magyar labdarúgó-válogatott Litvánia elleni 2–0-s sikere után a labdarúgók és Egervári Sándor szövetségi kapitány is a kihagyott helyzetek miatt bosszankodott, ugyanakkor edző és játékos egyetértett abban, hogy a tegnap mutatott támadójáték mindenképpen biztató a jövőre nézve. A találkozón nyújtott teljesítmény azért is értékes lehet, mert több külföldi játékosmegfigyelő is megtekintette a fehérvári kilencven percet.

Dzsudzsák Balázs szerezte a magyar válogatott második gólját Litvánia ellen (Fotó: Mirkó István)
 KÜLFÖLDI MEGFIGYELŐK A LELÁTÓN
  A több magyar válogatott játékost – a litvánok ellen pályára lépő csapatból Juhász Rolandot, Laczkó Zsoltot, Varga Józsefet és Pintér Ádámot – is képviselő menedzser, Filipovics Vladan elégedetten nyilatkozott a tegnapi győztes mérkőzés után, elmondta, több külföldi megfigyelő is ült a székesfehérvári stadion lelátóján.

„Nagyon tetszett a mérkőzés. Örülök a kettő nullás győzelemnek. Különösen Szalai Ádám és Varga Józsi játéka tetszett, de a sajátjaim közül Laczkó Zsolt is jól teljesített. Több külföldi menedzser is megtekinteni a meccsen, de nem szeretném megnevezni, hogy kiket figyeltek" – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online-nak Filipovics Vladan.
„Örülök, hogy nyerni tudtunk az év utolsó meccsén, de az előre való játékban még több is volt. Ha ennyi lehetőséget ki tudunk alakítani egy európai középmezőnyhöz tartozó csapat ellen, az előre mutató. Az más kérdés, hogy rengeteg ziccert elrontottunk. Az ellenfélnek nem voltak helyzetei, hátul jól zártunk, a kontrákat nem tudták végigvinni a litvánok. Megint léptünk egyet előre, így nagy a várakozás a tavaszi folytatást illetően" – értékelt a litvánok elleni 2–0-s sikert követően Egervári Sándor szövetségi kapitány, aki külön is kiemelte, elégedett volt a most lehetőséget kapó Fülöp Márton, Varga József és az újonc Kádár Tamás játékával.
„Juhásznak a korábban is már meglevő problémája jelentkezett a combjában, ezért kérte a cserét, míg Eleknek a bokája fordult alá. Öröm volt látni, hogy élvezzük a játékot. Megvannak azok a kreatív játékosok, akik rá tudják erőltetni az akaratunkat az ellenfélre. Ha még a helyzetkihasználáson is javítunk, akkor élmezőnybe tartozó csapatok ellen is eredményesek lehetünk. Összességében kicsit még előrébb is tartunk, mint azt a kezdetkor elterveztük..." – tette hozzá a szakember.
A Nemzeti Sport Online kérdésére a két gólszerző, Priskin Tamás és Dzsudzsál Balázs mellett Koman Vladimir és Szalai Ádám is elmondta a véleményét a találkozóról.  
„Természetesen minden csatár azért lép pályára, hogy gólt szerezzen. Bosszantottak a kihagyott helyzetek, szerettem volna korábban gólt lőni, de így is örülök neki, hogy sikerült betalálnom. Jó labdát kaptam, és el tudtam lőni a kijövő kapus mellett" – nyilatkozta az első gólt szerző Priskin Tamás, aki a szünetben állt be Rudolf Gergely helyére, és már a gólja előtt is számos helyzete volt.
„Bosszantó, hogy rengeteg helyzet kimaradt, de ezen szerencsére lehet javítani. Litvánia ideális ellenfél volt, ez egy szintfelmérő volt a számunkra. Új embereket építünk be, ebből a szempontból is jó évet zártunk" – fogalmazott Koman Vladimir.
Szalai Ádám mérges volt magára, de a csapat teljesítményével elégedett volt.
„Nem voltunk magabiztosak, de örülök, hogy ennek ellenére nyertünk, és győzelemmel zártuk az évet. Dühös vagyok magamra, hogy csak gólpasszig jutottam, legalább az egyik helyzetemet be kellett volna lőnöm. Folyamatosan támadtunk, és ez a jelenlegi válogatottól szokatlan. Összejöhetett volna nagyobb különbségű győzelem is, de elégedettek vagyunk" – mondta a Mainz csatára.
 EMLÉKEZTETŐ – FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
 Magyarország–Litvánia 2–0
 Gólszerző: Priskin (61.), Dzsudzsák (80.)

Priskin és Dzsudzsák góljával megvertük Litvániát

Az év utolsó válogatott mérkőzésén Székesfehérváron lépett pályára az Egervári Sándor szövetségi kapitány által irányított magyar labdarúgó-válogatott, amelynek ellenfele felkészülési jelleggel a sérülésektől tizedelt litván együttes volt. A találkozót gól nélküli első félidőt követően a csereként érkező Priskin Tamás közeli, valamint Dzsudzsák Balázs távoli lövésével két góllal megnyertük.
Lendületesen kezdett a magyar válogatott Székesfehérváron a litvánok ellen (Fotó: Mirkó István)
A mieink Eb-selejtezőkön látott alapcsapatából ezúttal Király Gábor és Gera Zoltán hiányzott a kezdőből. Előbbi helyett a szövetségi kapitány Fülöp Mártonnak szavazott bizalmat, míg utóbbit sérülése és a keret orvosai „száműzték″ a lelátóra, a Fulham légiósát Czvitkovics Péter helyettesítette.
1. FÉLIDŐ
A litván csapat kezdte el a mérkőzést, de gyorsan labdát szereztünk, majd Szalai Ádám 18 méterről már a 18. másodpercben tűz alá vette a vendégek kapuját, de nem találta el. Ahogy várható volt, nyíltan támadott a magyar csapat. Két perccel később Dzsudzsák Balázs veszélyeztetett szabadrúgásból, de 23 méteres lövése elkerülte a kaput.
FINNORSZÁG SEM KEGYELMEZETT SAN MARINÓNAK
A labdarúgó Európa-bajnoki selejtezők E-csoportjának (ebben szerepel Magyarország is) egyetlen szerdai mérkőzésén Finnország az első félidőben szinte mindent kihagyott, ám a második játékrészben bedarálta San Marinót, és a magyar csapathoz hasonlóan 8–0-ra kiütötte.
Támadásban, sőt letámadásban maradt a magyar válogatott, ami nem ízlett a litvánoknak: Dzsudzsák lendületes elfutás után lőtt kevéssel kapu mellé, majd Koman Vladimir átlövését fogta biztosan a litván kapus. És még csak a 10. percben jártunk!
A fehérvári találkozóra körülbelül háromezer néző volt kíváncsi, ők viszont a helyszínen élvezhették, ahogy a magyar együttes pillanatnyi nyugtot sem hagy ellenfelének, döntően a vendégek térfelén folyt a játék. Leginkább a Koman, Dzsudzsák, Szalai, Rudolf kvartett okozott nem kis zavart cseleivel, passzaival a litván védőknek. A 10. és 15. percben Szalai kétszer került ziccerbe – előbb az ötösön két védő között játszotta magát üresbe, majd szépen vett le egy ívelést –, de Zydrunas Karcemarskas mindkétszer kifogott rajta. Nem kis bravúrral. Fertályóra elteltével érett a magyar gól!
A 20. perc tájékán két szögletet is elvégezhettek a vendégek, de majdnem ez lett a vesztük. Utóbbit követően a kontránál négy magyar támadó vitte a labdát két litván védőre, de Rudolf passza túl éles volt Komannak. A helyzet után magyar szöglettel folytatódott a játék, Dzsudzsák beadása Szalai és az előre húzódó Juhász Roland előtt suhant el centikkel.
EGERVÁRI SÁNDOR:  HELYZETKIHASZNÁLÁSUNKON JAVÍTANUNK KELL
„Örülök a győzelemnek, mert felszabadultan játszottak a srácok és megérdemelték a sikert. Voltak hibáink, de folyamatosan dolgoztuk ki a helyzeteket, ami pozitívumnak tekinthető, a helyzetkihasználáson azonban a folytatásban javítanunk kell.”
„Az első félidőben Szalai Ádám, a másodikban Priskin Tamás előtt adódtak helyzetek, és olykor még a kihagyhatatlant is kihagytuk, ám annak nagyon örülök, hogy hasonló erejű európai válogatottal szemben nyújtottunk magabiztos teljesítményt azzal, hogy mindenki fel volt pörögve, és sikerre éhes, nyerő típusú játékosainkkal a magunk javára döntöttük el a találkozót” – értékelt a kapitány a mérkőzést közvetítő Sport TV riporterének.
A magyar játékosok tudatosan nyitották meg a pályát széltében-hosszában, majd lendületüket, cseleiket kihasználva egy az egy ellen különösebb erőlködés nélkül kerültek a litvánok mögé, illetve jutottak helyzethez, csak a jó befejezés hiányzott.
A litvánok elkeseredettségükben már majdnem a kezdőkörből is kapura lőttek. No igen, sokkal közelebb akcióból nem jutottak a kapunkhoz.
A félidő hajrájához érve meg kellett állapítanunk: a vendégek átszervezték játékukat, a védelmük és a középpályájuk között már nem hagytak nagy területet, így kifogták a szelet a magyar vitorlából.
A szünet előtt egy alapvonal-közeli szabadrúgást (a labdát megtoló Lázár Pált buktatták), majd egy tizenegyest (Czvitkovics Pétert sodorták el) kérhettünk számon a játékvezetőn, de a játék mindkétszer folytatódott, az eredmény pedig nem változott. A szünetig tehát nem esett gól.
2. FÉLIDŐ
A második félidőben újoncot avatott csapatunk: érkezett Kádár Tamás balhátvédnek  Laczkó helyére, míg Eleket Varga József, Rudolfot Priskin Tamás váltotta. Utóbbi aztán szűk egy percen belül kétszer is ígéretes helyzetben szerezhetett volna gólt, de lábbal és fejjel sem sikerült a hálóba találnia. Miként Szalainak sem, akinek fejesét bravúros vetődéssel hárította Karcemarskas. A vendéglátók úgy kezdtek, ahogyan az első félidőben tették: lehengerlően, de gól nélkül.
Miután az első félidőben folyamatosan érkeztek a szurkolók, a nézőszám elérhette a négyezret.
A vendégek a kezdeti perceket átvészelve ismét magukhoz tértek, de igazi veszélyt csak úgy „alakítottak ki” a kapunk előtt, hogy Juhász hazaadását Fülöp ellenfélhez passzolta. Ezt követően ismét Priskin percei következtek, de mintha Bagaméri Elemér örökségét görgette volna maga előtt: el volt átkozva. Egészen a 61. percig: akkor viszont közeli lövése utat talált a litván kapuba (1–0).
Folyamatos cserékkel próbálta versenyben tartani csapatát Raimondas Zutautas, a litvánok szövetségi kapitánya. Ami indokolt is volt: a védekezés egyre több erőt emésztett fel a vendégekben, támadásra már nem is gondolhattak. Ellenben Egervári Sándor bizonyítási lehetőséget adhatott egy nagy visszatérőnek, Hajnal Tamásnak, aki a keveset mutató, egy sebességi fokozattal alacsonyabban játszó, keveset játékban lévő Czvitkovicsot váltotta. A jobb oldalon sokszor fellépő Lázár helyére pedig Vermes Krisztián állt be.
Priskin óriási helyzete vezette fel a hajrát: angliai légiósunk közeli stukkolása a kapu mellett hagyta el játékteret, pedig már a komplett litván védelem verve volt.
A 80. percben a jobb oldalról szabadrúgást végezhettünk el, a Hajnal által legurított labdát Dzsudzsák – Juhász cseréjét követően már a kapitányi karszalagot viselve – 25 méterről, nagy erővel zúdította a litván kapuba (2–0).
A második magyar gólnál a mezőny legjobbjának nevezhető, a lövésre vetődő Karcemarskas csúnyán mellényúlt a labdának. Azt viszont jegyezzük meg a védelmében: a nagy erővel meglőtt labda erősen szitált a levegőben, majd elé érve lefelé csapódott.
A lefújásig az eredmény már nem változott, így a magyar válogatott teljesen megérdemelt győzelmet aratott az ideális edzőpartnernek bizonyuló, keveset vállaló, de sokat rontó litvánok ellen, akiknél egyedül Karcemarskas kapus képviselt ezen a kora estén nemzetközi színvonalat.
Nem úgy nálunk. Ha Szalai és Priskin helyzeteinek csak a felét értékesíti, kiütéses győzelmet is arathattunk volna. De így se legyünk elégedetlenek: megvan a győzelem, amely értékét emeli, hogy nem kaptunk gólt. 
MAGYARORSZÁG–LITVÁNIA 2–0
 

DZSUDZSÁK: ÉLVEZTÜK A JÁTÉKOT!
 
   


 FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
 Magyarország–Litvánia 2–0
 Gólszerző: Priskin (61.), Dzsudzsák (80.)


Hír partnerek

[origo], TippFix Magazin, Szerencsejáték Zrt., Nemzeti Sport Online, Tubiyooly, Juvefan76, Forma1.hu,
The Widgipedia gallery
requires Adobe Flash
Player 7 or higher.

To view it, click here
to get the latest
Adobe Flash Player.

Közepesen nehéz csoportba került a magyar labdarúgó válogatottunk. Ön szerint hányadik lesz?
A szavazó modult itt található: KLIKK!
sporthun hírek-sport magazin egy újonnan induló hír portál. Első száz írás regisztrációt nem igényel!
Image by FlamingText.com

Népszerű bejegyzések

Image by FlamingText.com